Gondoltam, megosztok pár érdekes elemzést Boyé Lafayette De Mente A Koreai észjárás című könyvéből. Így szeretném kiemelni, hogy a szerző érdeme az információ. Akkor kezdjük is el.
"Csingu (chingu)
Barátok
A csingu szóval jelölt „barátok" hagyományosan igen kiemelt helyet
foglaltak el a koreai társadalomban, de nem csupán olyan okokból,
amiket a nyugatiak is nyilvánvalónak tekintenek. A koreaiak számára
egészen a huszadik század közepéig erősen korlátozott volt azoknak
a személyes kapcsolatoknak a száma - és a jellege is - amiket a csa-
ládjuk és rokonságuk körén kívül létesíthettek. Minden egyes család
gyakorlatilag mindenki mást kizáró egységet alkotott. A családtagok
egymás iránti kötelezettségei megakadályozták, hogy szorosabb
kapcsolatot teremtsenek kívülállókkal, legfeljebb néhány gondosan
megválasztott kivételtől eltekintve. A nők számára különösen korlá-
tozottak voltak a külső kapcsolatteremtési lehetőségek. A lányoknak
és a nőknek - kevés kivétellel - nem volt szabad a családtagjaikon
és azonos nemű közeli rokonaikon kívül bárkivel közelebbi kapcso-
latba kerülniük.
A Csoszon-dinasztia hosszú uralma idején (1392-1910) a városok-
ban élő koreai nők többsége anélkül élte le egész életét, hogy a köz-
vetlen családjához és közeli rokonságához tartozókon kívül valaha is
szót válthatott volna más férfiakkal. A családjukon kívül más nőkkel
fenntartható kapcsolataikat is törvénnyel szabályozták, a sötétedés
utáni esti órákra szűkítve a házukból való kilépésük engedélyezését,
amikor a férfiaknak házon belül kellett maradniuk.
Amikor a tizenkilencedik század vége felé a Csoszon-dinasztia
kezdett meggyengülni, a férfiak és nők szegregációja is csökkenni
kezdett csakúgy, mint a nők elszigetelt zárva tartása otthonaikban.
Ám csak az 1950-es évek közepén, a japán megszállás és az Észak-
és Dél-Korea között lezajlott háború okozta pusztítások majdnem
45 éves időszaka után kezdhettek hozzá lassan a koreaiak is olyan-
fajta hétköznapi és bizalmas baráti kapcsolatok megteremtéséhez
férfiak és nők között, amelyek Nyugaton gyakorinak és természetes-
nek számítanak.
A koreai férfiak mindig is nagyobb szabadságot élveztek kapcso-
latok kiépítésére a családjukon kívül más férfiakkal és nőkkel egy-
aránt (az utóbbiakkal leginkább a kiszengházakban, teaházakban
és bárokban, amelyek Korea kizárólag férfiakra orientált szórakoz-
tatóiparának adtak otthont), ám csak a Csoszon-dinasztia végnap-
jaiban, a társadalom feudális osztályszerkezetének megszűnésével
és a nyugati típusú üzleti vállalkozások megjelenésével párhuzamo-
san vált lehetővé számukra, hogy szabadon csatlakozzanak más fér-
fiak viszonylag nagy létszámú társaságaihoz. Az ország történelmé-
ben ekkor fordult elő először, hogy a férfiak politikai és társadalmi
értelemben egyaránt szabadon bővíthették barátaik körét.
Ezek a törvényes jogok területén bekövetkezett változások ugyan-
akkor nem vetettek véget a konfuciánus eredetű családi rendszer-
nek és a társadalmi osztálykülönbségeknek, amelyek továbbra is
korlátozták a férfiak közelebbi barátainak számát. A valódi újdon-
ságot - elsősorban valamennyi kapcsolat személyes természete
miatt - az jelentette Koreában, hogy különféle vállalatok képvise-
letében, munkájuk részeként nagyszámú üzletembernek kellett
találkoznia és személyes kapcsolatot kialakítania egymással, illetve
különféle kormányzati tisztviselőkkel.
Koreában ma a legtöbb üzletember és valamennyi politikus leg-
fontosabb szakmai előrejutási lehetőségeiként tartja számon a ba-
rátaihoz és magasabb beosztásokban levő személyekhez fűződő
kapcsolatait. Az udzsong kifejezéssel jelölt „barátság" továbbra is
a legfontosabb alapot jelenti a legtöbb üzleti és szakmai kapcsolat-
ban.
A külföldiek tekintetében szerencsére szinte egyáltalán nincse-
nek semmiféle kulturális gyökerű korlátozások a kapcsolatok lé-
tesítésében és fenntartásában, és számos koreai a saját személyes
érdekeiből kiindulva kifejezetten törekszik kapcsolatok teremtésére
velük. Elég gyakori eset, hogy az újonnan érkezett külföldieknek
a tapasztaltabbak azt tanácsolják, hogy legyenek óvatosak, és ne ve-
gyenek be bárkit barátaik körébe. Úgy tűnik, minden városban van
jó néhány kellemetlen alak, akik hírhedtek arról, hogy kihasználják
az ilyen kapcsolatokat."